A tizenhárom település alkotta szobi kistérség demográfiai folyamatait áttekintve, elöljáróban leszögezhetjük, hogy, ha különböző mértékben is, valamennyi települést a fiatalabb korosztályok állandó népességen belüli arányának csökkenése, s ebből fakadóan hosszú távon a lakosság elöregedése fenyegeti. A 2004. januári demográfiai adatokat figyelembe véve, a 14 év alattiak számát a 60 éves és ennél idősebb népességre vetítve megállapíthatjuk, hogy a két korcsoport aránya nem kiegyenlített, a mérleg az idősek felé billen: száz idősre mindössze hatvanhat 14 év alatti gyermek jut. Az idősebb korosztályhoz tartozó generáció vonatkozásában a térségi átlagot meghaladó arányszámok jellemzik Perőcsényt és Tésát, mindkét településen negyvenöt százalékot meghaladó a 60 év fölöttiek aránya, ami túlzás nélkül drámai mértékű elöregedést jelez. Összehasonlításként: az idős korosztály népességhez mért aránya a 200 lakosúnál kisebb aprófalvakban is 28%, jóval alacsonyabb, mint a Tésán és Perőcsényben mért érték! Tésán a helyzet oly súlyos, hogy a falu kihalásának, pontosabban üdülőfaluvá válásának veszélyéről beszélhetünk: a 94 fős településen mindössze öt 14 évesnél fiatalabb gyermek élt 2004-ben (5,2%), de Perőcsényben is aggasztóan kevés gyermeket számláltak ebből a korosztályból (23 fő, 11%) ugyanekkor. Kemencét, Bernecebarátit és Ipolydamásdot az idősek arányáttekintve mintegy 14-15 százalékponttal alacsonyabb mutatók jellemzik, az adatok kevésbé súlyos, ám nem sok jót ígérő demográfiai helyzetről vallanak, és bizonyos értelemben Zebegényt, is ebbe a csoportba kell sorolnunk, ahol bár kisebb mértékű az elöregedés(23,5%),mégis alacsony a gyermekek lakossághoz mért száma (12,3%).
A Szobi kistérség legfiatalosabb települései Letkés és Márianosztra, itt ugyanis a 14 év alattiak száma meghaladja a térségi átlagot, s a két vizsgált korosztály egymáshoz viszonyított aránya is kiegyenlített, száz idősre Letkésen Márianosztrán 103 fő 14 év alatti gyermek jut. Ha azonban a legfiatalabb korosztály, a 0-5 évesek arányát vizsgáljuk, Letkésen mintha nem volna biztosítva, legalábbis egyelőre a fiatalutánpótlás, szemben Márianosztrával és főként a „feljövő” településekkel, Vámosmikolával és Nagybörzsönnyel. Annak hátterében, hogy Vámosmikolán Nagybörzsönyben 7,4% a hatodikéletévüket még be nem töltött gyermekek aránya (az 5,4 százalékos térségiátlaggal szemben) feltételezhetően a roma származású népesség nagyszámú jelenléte húzódik, pontos adatok azonban az etnikai összetételre vonatkozóanegyik településről sem állnak rendelkezésünkre. Az ellenkező végletet természetesen Tésa és Perőcsény, mint legsúlyosabban gyermekhiányos falvak képviselik 2,1 és 3,5 százalékos kisgyermek hányaddal, de sajnos a kemencei és zebegényi arányszámokis riasztóak (3,8 és 4,0%), s ha már Letkést megemlítettük, Bernecebarátiról sem feledkezhetünk meg, mint olyan településről, ahol kevés hat éven aluli gyermekél. A migrációs folyamatokat tekintve a Szobi kistérség egészéről elmondhatjuk, hogy míg a kilencvenes évek elején vándorlási veszteséget könyvelhetett el, addig 1997-től napjainkig térségi szinten a beköltözések száma, ha csekély mértékben is, de meghaladta az elköltözésekét. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint elsősorban a mikro-térségi központokba (Szob, Vámosmikola) történt jelentősebb beköltözés, emellett Kóspallagot jellemzi migrációval összefüggő népességnövekedés. Az adatok szerint Ipolytölgyes és Márianosztra is migrációs nyereségetkönyvelhet el, e két település esetében azonban az adatok értelmezésétmegnehezíti az a körülmény, hogy Ipolytölgyesena katolikus szeretetotthon lakóinak egy része beköltözőként jelenik meg a statisztikákban, hasonló a helyzet Márianosztrával, ahol a büntetés-végrehajtási intézetben elhelyezettek adatai torzítják a demográfiai folyamatok értelmezését. Meglepő módon Zebegényt inkább csekély mértékű migrációs veszteség, mint nyereség jellemzi, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy a nagy számban megjelenő, jellemzően tehetősebb beköltözők nem válnak állandó lakossá, így a statisztikákban sem követhetők nyomon. Ha a fenti népmozgalmi folyamatokat a közszolgáltatásokat érintő feladatok szemszögéből értékeljük,azt mondhatjuk, hogy az általánosnak mondható, a perifériákon, mindenekelőtt a törpefalvakban mutatkozó súlyos elöregedés a szociális és egészségügyi ellátófunkciók, azon belül az idősgondozás már most is elsőrendű, a jövőben azonban még hangsúlyosabbá váló szerepét húzza alá. Míg az idősgondozás esetében a kapacitások bővítésére van szükség, addig a közoktatási funkciók területén elkerülhetetlennek látszik a kapacitás-felesleg leépítése. Egészenpontosan: az prognosztizálható, hogy a települések egy részében a gyermekszám alacsony marad, ezért a nyolcosztályos iskolák fenntartása csak aránytalanul nagy áldozatok árán valósítható meg, ezért részleges iskola-összevonások tűnnek tanácsosnak.
